A náci hatalom Németországban I. A náci ideológia születése: A náci ideológia a XIX. századi német filozófia át- és félreértelmezésével született meg. a. - Nietzsche német filozófus elmélete szerintatársadalmi hierarchiaa hatalom akarásánakeltérő minőségéből fakad. - A nácizmus szerint egy csorda erkölcs terjedt el. Ez ellen a rossz erkölcs ellen csak egy új típusú ember, az ún. „ember feletti ember” („übermensch”) veheti fel a harcot. b. - Ide kapcsolódik még a fajelmélet is, mely a gyarmatosítások idején jelent meg, és a XVIII. század második felében teljesedett ki. Volt aki azt vallotta, hogy 3 egymással hierarchikus rendben lévő emberi faj van, a fehérek, a sárgák és a feketék. Ő azt vallja hogy e három faj között az egyenlőség csak a fajok keveredésével érhető el, ami azonban a vér tisztátalanságához vezet. Ezt továbbfejlesztve Chamberlain a XIX. században kimondja, hogy azészaki germán faj a legerősebb, és csak az lehet képes a vezetésre. Erre a megállapításra aszociál-darwinizmus alapján jutott, mely az állatvilágban megfigyelhető létharcot a társadalomra vetíti, s kimondja, hogy csak a legerősebb nép maradhat fenn, és szerezheti meg a vezető hatalmat. Fontos ideológiai alap a német szociológia is. Grimm „élettér elmélete” („Lebensraum”) szerint minden népnek nyilvánvaló joga, hogy legyen egy megfelelő méretű élettere. Speyer pedig megfogalmazta a „nyugat alkonyának” elméletét, mely szerint a nyugati demokráciák válságba kerültek. Ő volt továbbá az, aki felvetette a „vezér-elvet”, mely kimondja, hogy a népet csak egy vezér, a Führerprincip tudja megfelelően vezetni. c. Ezen elméleteket Hitler a „Mein Kampf”-ban összegezte, és rendezte úgy, hogy a nácizmusnak ideológiai alapot adjon. Művét a landbergi várbörtönben dolgozta ki, ahová a puccskísérletben való részvétel miatt került. Művének három alappillére van: a fajelmélet, a népközösségbe vetett hit illetve az élettér elmélet. A fajelméletet Hitler úgy értelmezi, hogy az északi germán faj (akiket árjáknak nevez) az, mely vezetésre termett. Elveti a fajok keveredését, mivel abból alakul ki az egyenlőségre épülő nyugati demokrácia. A demokrácia alapjának tehát a népkáoszt tekinti. Hitler 4 fajra osztja az emberiséget: a legfelső szinten az árják találhatók, akik uralkodásra termettek. Őket követik a másodrendű fajok, például a rokon nyugat germán fajok. Alattuk helyezkednek el a szolgafajok például a szlávok, a magyarok, stb. A hierarchia alján a kiirtandó fajok találhatóak. Ilyenek például a zsidók és a cigányok. d.A népközösségHitler számára azt jelentette, hogy a nép minden tagja álljon a Führer mögé, és kövesse minden parancsát. Ez ad alapot arra, hogy totális államrendet alakítson ki. Célja a harmadik birodalom megvalósítása volt. e. Az élettér elmélet a terjeszkedésnek adott indokot. Hitler azt vallja, hogy az uralkodásra termett árja fajt megilleti a maximális élettér. Ennek megszerzését fokozatosan képzelte el. Elsőként a németek egyesítését kell megvalósítani (ez vezet el az Anschluss-hoz.). Ezt követi Európa meghódítása (Csehország, Lengyelország), majd a világhatalom megszerzése. II. A náci párt születése és hatalomra jutása: a. Hitler1889-ben született Ausztriában, 1908-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémiára akart bejutni, de nem sikerült neki. A világháború idején jelentkezett a Reichswehrbe, de felettesei alkalmatlannak találták a vezetésre. 1918 után a Reichswehr elhárítási osztályán kapott munkát. Feladata különböző szervezetek és gyűlések megfigyelése. Így került kapcsolatba 1919-ben a Német Munkáspárttal (DAP), melyhez csatlakozott is, és hamarosan vezetőjévé vált. Miután megszerezte a hatalmat, átalakította a pártot, és létrehozta a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (NSDAP) B. Sörpuccs. Németországot ekkor zűrzavar jellemezte. Pártok tucatjai kíséreltek meg puccsot a kormány ellen, ilyen volt például a nemzetiszocialisták puccskísérlete, 1923. november 8-9-én. Ez volt a sörpuccs, ugyanis a müncheni sörcsarnokban foglyul ejtették az ott előadó bajor tartományi miniszterelnököt. A kormány színleg elfogadta Hitlerék követeléseit, s miután szabadon engedték a tartományi miniszterelnököt, szétverték a náci puccskísérletet. Hitlert és társait börtönbe vetették. Landsbergi fogsága alatt írta meg Hitler a híres „Mein Kampf” („Harcom”) c. művének első részét. Szabadulását követően felismeri, hogy az erőszakos hatalomátvétel nem járható út. Alkotmányos keretek között kell megszerezni a hatalmat, amihez azonban népszerűsíteni kell a pártot. Joseph Goebbels-t nevezte ki propagandafőnökévé, aki népünnepségeken propagálta a pártot. Ezeken az ünnepségeken a párt fegyveres szervezete, az SA (Sturmabteilung = rohamosztag; ők voltak a „barnaingesek”) is felvonult. Az SA vezetője Ernst Röhm volt. A ’20-as évek második felében Hitler egyre inkább Nürnbergre koncentrált. Itt szónoklatokat tartott, ám 1928-ban még csak 2,6%-kal képviselték magukat a parlamentben. C. A ’20-as évek második felének Németországa: - A ’20-as évek közepétől a Weimari köztársaság nyugalmi időszakát élte. Látványos gazdasági fejlődésen ment keresztül az ország, mely a szocialista elméleten alapuló tervszerű mozzanatoknak is köszönhető volt. Németország így bekapcsolódott a modernizáció újabb hullámába. A gazdasági stabilizáció nyugalmat hozott a belpolitikában is. Az erős baloldalt (SDP, KDP) - mely hajlandó volt együttműködni a középpártokból szervezett koalícióval - egy erős jobboldal ellensúlyozott. 1925-ben meghalt Ebert, és a szélsőjobboldali erők Hindenburgot juttatták a birodalmi elnöki székbe. Ekkor érte el első sikerét a stresemanni külpolitika, mely elismertette Németország egyenjogúságát. Az 1928-as választásokon szintén Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata-polgári koalíciót. 1929-ben elfogadták a Young-tervet, melyben meghatározták a német jóvátételt, amit 1988-ig kellett kifizetniük. Ennek hatására a német belpolitikai feszültté vált. - Tovább súlyosbította az ország helyzetét a kialakuló világválság, mely az USA után a külkereskedelemre épülő német gazdaságot érintette a legsúlyosabban. A termelés rohamosan csökkent, a munkanélküliség a válság legmélyebb pontján majdnem elérte az 50%-ot. A gazdasági helyzet reménytelensége a politikai egyensúlyt és a törvényes rendet is felborította. Egyre nagyobb teret kaptak a szélsőségek, és rendszeressé váltak a kommunista – SA összecsapások. Ez a zűrzavaros helyzet, kedvező volt a náciknak. -A náci párt az 1932 júliusi választásokon 37,4%-ot szerezett, s így a legerősebb parlamenti páttá váltak. Népszerűségük ilyen arányú növekedéséhez hozzájárult, hogy a társadalom nagy része félt egy baloldali forradalomtól, s ezért inkább a jobboldalt támogatták, valamint az, hogy a nácik radikális válságmegoldó programot dolgoztak ki, ami tetszett a sok millió munkanélkülinek. További támogatottságra tettek szert azzal, hogy 1931-ben sikerült megegyezniük a nagytőkésekkel. A megállapodásban ígéretet tettek, hogy nyíltan harcolnak a kommunisták ellen, és csökkentik a nagytőkével szembeni támadást. Ekkor alakult ki a két tőke fogalma: az egyik az építő árja tőke, a másik pedig a romboló zsidó tőke. - 32-ben tehát a nácik megnyerték a választásokat. Ezt megelőzően Hitler harcba szállt a birodalmi elnöki címért, de Hindenburgot választották meg ismét. A birodalmi elnöknek Hitler győztes pártját kellett volna megbíznia a kormányalakítással, ám a parlament nem fogadta el a nácik programját, ezért Hindenburg, Kurt von Schleichner tábornoknak adott megbízást. Ő azonban nem tudott stabil kormányt felállítani, ezért megpróbálta felvenni a kapcsolatot a nácikkal. Hitler viszont csak a kancellári címet lett volna hajlandó elfogadni, ezért Schleichner megpróbálta megosztani a nácikat. Tárgyalásokat kezdett Gregor Strasserral, aki a párt tekintélyes vezetője volt, de Hitlerrel ellenkező, szocialista nézeteket vallott. Hitler, Strasser tárgyalásait árulásnak minősítette, és megfosztotta minden pártbeli tisztségétől. A párt megosztás tehát sikertelenül végződött. Schleicher még rövid ideig próbálta stabilizálni kormányát, de nem sikerült. A kudarc után szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, de ő ezt elutasította, ezért Schleicher lemondott. III. A nácik uralma Németországban: a. Hindenburg 1933. január 30-án kinevezte kancellárrá Adolf Hitlert, aki koalíciós kormánya élén kezdte meg kancellárságát. Hatalomra jutását követően szinte rögtön új választásokat írt ki, 1933. március 5-re. Célja, hogy a parlamentben megszerezze a 2/3-os többséget. A szavazás előtt február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat vádolták, s erre hivatkozva a választásokon szerzett 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. A 43,9%-os többséget szerző nácik az újonnan megválasztott parlament elé beterjesztették a felhatalmazási törvényjavaslatot, ami biztosította Hitlernek a rendeleti kormányzást. Ezt a képviselők a szociáldemokraták kivételével megszavazták. Megnyílt az út a totális diktatúra felé. b. Hitlerbetiltotta a szociáldemokrata-, majd a polgári pártokat is, és 1933 nyarára egypártrendszert alakított ki. 1933. novemberére újabb szavazást írt ki, melyen már csak a nácik indulhattak, így a szavazatok 92,2%-át szerezték meg. Ezzel megvalósult a náci diktatúra. C. Hosszú kések éjszakája.A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Hitler a párton belüli ellentétek felszámolására koncentrált. A legfőbb problémát Strasser és a Röhm vezette SA jelentette, akik egyre jobban követelték a második forradalom megvalósítását. Röhm ezen kívül az SA-t a hadsereg helyébe akart állítani, ami Hitler legfőbb támaszának számított akkor. A két náci erő között meglehetősen feszültté vált a viszony. Ilyen előzmények után került sor a „hosszú kések éjszakájára”, 1934. június 29-30-án. Ezen az éjszakán Hitler parancsára meggyilkolták az SA vezetőit, köztük Ernst Röhmöt is, valamint Strassert és Schleichert is. Az akciót az újonnan létrehozott náci elitalakulat, a Himler vezette SS (Schutzsaffek = védcsapad) valamint a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos állami rendőrség) hajtotta végre. Ezzel az SS átvett az SA feladatát, amit a közvélemény örömmel fogadott, hiszen az elhatalmasodott SA egy új forradalommal fenyegetett. 1934 augusztusában meghalt Hindenburg elnök, s ekkor Hitler megszüntette a birodalmi elnöki címet, és mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői hatalmat. D. Az egypólusú hatalom kiépítése: -Németországban ezt követően az erőszakszervek hatalmas teret nyertek. Ilyen volt például az Abwehr, ami a hadseregen belüli biztonsági egysége volt, az SS, vagyis az új rohamosztag (fekete ingesek) az SD: a frakciókat és szervezeteket ellenőrző szolgálat, valamint a Gestapo, az állami titkosrendőrség. Ezek a szervek törvénytelenségek sorát bizonyították rá koholt vádak alapján a rendszer politikai és ideológiai ellenfeleire. Megkezdődött a fasiszta terror. Ekkor hozták létre az első munkatábort, Dachau-ban. E. Megszületnek a zsidótörvények, melyek kitiltották a zsidókat a bizalmi állásokból és boltjaikat meg kellett jelölniük. 1938. november 8-ról 9-re virradó éjszaka volt a „kristályéjszaka” („Kristal nacht). Ezen az éjjelen SS alakultatok zsinagógákat és zsidó boltokat vertek szét és gyújtottak fel. A zsidókkal szembeni kegyetlenségek következtében megindult az emigrációs hullám. A kultúra és a tudomány olyan kiemelkedő alakjai menekültek Svájcba és az USA-ba, mint például Albert Einstein, Bertold Brecht és Dietrich. F. Gazdasági jellemzők: -Németország célja az önellátás biztosítása volt. A termelést állami felügyelet alá vonták, és 4 éves tervekben szabták meg a teendőket. Bevezették a tervutasításos rendszert, melynek a Neuer Plan nevet adták. Ennek vezetője Herman Grönig lett. A mezőgazdaságot bár fejlesztették, a német adottságok miatt továbbra is importra szorult. - Azipar vált a legfőbb gazdasági ággá. A vállalatok működését államilag felügyelték, kiküszöbölték a versenyt, megtiltották a profitkivitelt. A legfőbb cél a munkanélküliség leküzdése volt, melynek megoldására hatalmas közmunkákat szerveztek (autópályák építése, vasútfejlesztés, stb.), valamint a munkásokat a nehéziparban és a gépgyártásban alkalmazták, amit ebben az időben a hadiiparral együtt felfuttattak. Mindennek köszönhetően Németországban gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség. Ez azonban új veszéllyel fenyegetett, mégpedig a szakszervezeti szervezkedéssel. A nácik azonban betiltották a szakszervezeteket, és helyettük megszervezték a német munkafrontot, melybe bekényszerítették a munkaadókat is. A németek állami irányítás alá vonták az élet szinte minden területét, többek között a kultúrát is. IV. Külpolitika: A. Külpolitikájuk elsődleges célja a Versaillesi béke revíziója volt. 1933-ban Németország kilépett a Népszövetségből. 1935-ben megtartják a Saar-vidéki népszavazást, melyen a lakosság a Németországhoz való csatlakozást választotta. 1935. március 16-án bevezette az általános hadkötelezettséget Németországban, és megszervezte a német légierőt, a Luftwaffe-t. Ugyanebben az évben a németek flottaegyezményt kötöttek Angliával, melynek értelmében a német hadiflotta az angol 1/3-a lehetett. 1936-ban Hitlerfelszámolta a locarnoi szerződéseket, majd remilitarizálta a Rajna-vidéket. Ez ellen a nyugati demokráciák tiltakoztak, de beavatkozásra nem került sor.
I. A náci ideológia születése:
A náci ideológia a XIX. századi német filozófia át- és félreértelmezésével született meg.
a. - Nietzsche német filozófus elmélete szerint a társadalmi hierarchia a hatalom akarásának eltérő minőségéből fakad. - A nácizmus szerint egy csorda erkölcs terjedt el. Ez ellen a rossz erkölcs ellen csak egy új típusú ember, az ún. „ember feletti ember” („übermensch”) veheti fel a harcot.
b. - Ide kapcsolódik még a fajelmélet is, mely a gyarmatosítások idején jelent meg, és a XVIII. század második felében teljesedett ki. Volt aki azt vallotta, hogy 3 egymással hierarchikus rendben lévő emberi faj van, a fehérek, a sárgák és a feketék. Ő azt vallja hogy e három faj között az egyenlőség csak a fajok keveredésével érhető el, ami azonban a vér tisztátalanságához vezet. Ezt továbbfejlesztve Chamberlain a XIX. században kimondja, hogy az északi germán faj a legerősebb, és csak az lehet képes a vezetésre. Erre a megállapításra a szociál-darwinizmus alapján jutott, mely az állatvilágban megfigyelhető létharcot a társadalomra vetíti, s kimondja, hogy csak a legerősebb nép maradhat fenn, és szerezheti meg a vezető hatalmat. Fontos ideológiai alap a német szociológia is. Grimm „élettér elmélete” („Lebensraum”) szerint minden népnek nyilvánvaló joga, hogy legyen egy megfelelő méretű élettere. Speyer pedig megfogalmazta a „nyugat alkonyának” elméletét, mely szerint a nyugati demokráciák válságba kerültek. Ő volt továbbá az, aki felvetette a „vezér-elvet”, mely kimondja, hogy a népet csak egy vezér, a Führerprincip tudja megfelelően vezetni.
c. Ezen elméleteket Hitler a „Mein Kampf”-ban összegezte, és rendezte úgy, hogy a nácizmusnak ideológiai alapot adjon. Művét a landbergi várbörtönben dolgozta ki, ahová a puccskísérletben való részvétel miatt került. Művének három alappillére van: a fajelmélet, a népközösségbe vetett hit illetve az élettér elmélet. A fajelméletet Hitler úgy értelmezi, hogy az északi germán faj (akiket árjáknak nevez) az, mely vezetésre termett. Elveti a fajok keveredését, mivel abból alakul ki az egyenlőségre épülő nyugati demokrácia. A demokrácia alapjának tehát a népkáoszt tekinti. Hitler 4 fajra osztja az emberiséget: a legfelső szinten az árják találhatók, akik uralkodásra termettek. Őket követik a másodrendű fajok, például a rokon nyugat germán fajok. Alattuk helyezkednek el a szolgafajok például a szlávok, a magyarok, stb. A hierarchia alján a kiirtandó fajok találhatóak. Ilyenek például a zsidók és a cigányok.
d. A népközösség Hitler számára azt jelentette, hogy a nép minden tagja álljon a Führer mögé, és kövesse minden parancsát. Ez ad alapot arra, hogy totális államrendet alakítson ki. Célja a harmadik birodalom megvalósítása volt.
e. Az élettér elmélet a terjeszkedésnek adott indokot. Hitler azt vallja, hogy az uralkodásra termett árja fajt megilleti a maximális élettér. Ennek megszerzését fokozatosan képzelte el. Elsőként a németek egyesítését kell megvalósítani (ez vezet el az Anschluss-hoz.). Ezt követi Európa meghódítása (Csehország, Lengyelország), majd a világhatalom megszerzése.
II. A náci párt születése és hatalomra jutása:
a. Hitler 1889-ben született Ausztriában, 1908-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémiára akart bejutni, de nem sikerült neki. A világháború idején jelentkezett a Reichswehrbe, de felettesei alkalmatlannak találták a vezetésre. 1918 után a Reichswehr elhárítási osztályán kapott munkát. Feladata különböző szervezetek és gyűlések megfigyelése. Így került kapcsolatba 1919-ben a Német Munkáspárttal (DAP), melyhez csatlakozott is, és hamarosan vezetőjévé vált. Miután megszerezte a hatalmat, átalakította a pártot, és létrehozta a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (NSDAP)
B. Sörpuccs. Németországot ekkor zűrzavar jellemezte. Pártok tucatjai kíséreltek meg puccsot a kormány ellen, ilyen volt például a nemzetiszocialisták puccskísérlete, 1923. november 8-9-én. Ez volt a sörpuccs, ugyanis a müncheni sörcsarnokban foglyul ejtették az ott előadó bajor tartományi miniszterelnököt. A kormány színleg elfogadta Hitlerék követeléseit, s miután szabadon engedték a tartományi miniszterelnököt, szétverték a náci puccskísérletet. Hitlert és társait börtönbe vetették. Landsbergi fogsága alatt írta meg Hitler a híres „Mein Kampf” („Harcom”) c. művének első részét. Szabadulását követően felismeri, hogy az erőszakos hatalomátvétel nem járható út. Alkotmányos keretek között kell megszerezni a hatalmat, amihez azonban népszerűsíteni kell a pártot. Joseph Goebbels-t nevezte ki propagandafőnökévé, aki népünnepségeken propagálta a pártot. Ezeken az ünnepségeken a párt fegyveres szervezete, az SA (Sturmabteilung = rohamosztag; ők voltak a „barnaingesek”) is felvonult. Az SA vezetője Ernst Röhm volt. A ’20-as évek második felében Hitler egyre inkább Nürnbergre koncentrált. Itt szónoklatokat tartott, ám 1928-ban még csak 2,6%-kal képviselték magukat a parlamentben.
C. A ’20-as évek második felének Németországa:
- A ’20-as évek közepétől a Weimari köztársaság nyugalmi időszakát élte. Látványos gazdasági fejlődésen ment keresztül az ország, mely a szocialista elméleten alapuló tervszerű mozzanatoknak is köszönhető volt. Németország így bekapcsolódott a modernizáció újabb hullámába. A gazdasági stabilizáció nyugalmat hozott a belpolitikában is. Az erős baloldalt (SDP, KDP) - mely hajlandó volt együttműködni a középpártokból szervezett koalícióval - egy erős jobboldal ellensúlyozott. 1925-ben meghalt Ebert, és a szélsőjobboldali erők Hindenburgot juttatták a birodalmi elnöki székbe. Ekkor érte el első sikerét a stresemanni külpolitika, mely elismertette Németország egyenjogúságát. Az 1928-as választásokon szintén Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata-polgári koalíciót.
1929-ben elfogadták a Young-tervet, melyben meghatározták a német jóvátételt, amit 1988-ig kellett kifizetniük. Ennek hatására a német belpolitikai feszültté vált.
- Tovább súlyosbította az ország helyzetét a kialakuló világválság, mely az USA után a külkereskedelemre épülő német gazdaságot érintette a legsúlyosabban. A termelés rohamosan csökkent, a munkanélküliség a válság legmélyebb pontján majdnem elérte az 50%-ot. A gazdasági helyzet reménytelensége a politikai egyensúlyt és a törvényes rendet is felborította. Egyre nagyobb teret kaptak a szélsőségek, és rendszeressé váltak a kommunista – SA összecsapások. Ez a zűrzavaros helyzet, kedvező volt a náciknak.
- A náci párt az 1932 júliusi választásokon 37,4%-ot szerezett, s így a legerősebb parlamenti páttá váltak. Népszerűségük ilyen arányú növekedéséhez hozzájárult, hogy a társadalom nagy része félt egy baloldali forradalomtól, s ezért inkább a jobboldalt támogatták, valamint az, hogy a nácik radikális válságmegoldó programot dolgoztak ki, ami tetszett a sok millió munkanélkülinek. További támogatottságra tettek szert azzal, hogy 1931-ben sikerült megegyezniük a nagytőkésekkel. A megállapodásban ígéretet tettek, hogy nyíltan harcolnak a kommunisták ellen, és csökkentik a nagytőkével szembeni támadást. Ekkor alakult ki a két tőke fogalma: az egyik az építő árja tőke, a másik pedig a romboló zsidó tőke.
- 32-ben tehát a nácik megnyerték a választásokat. Ezt megelőzően Hitler harcba szállt a birodalmi elnöki címért, de Hindenburgot választották meg ismét. A birodalmi elnöknek Hitler győztes pártját kellett volna megbíznia a kormányalakítással, ám a parlament nem fogadta el a nácik programját, ezért Hindenburg, Kurt von Schleichner tábornoknak adott megbízást. Ő azonban nem tudott stabil kormányt felállítani, ezért megpróbálta felvenni a kapcsolatot a nácikkal. Hitler viszont csak a kancellári címet lett volna hajlandó elfogadni, ezért Schleichner megpróbálta megosztani a nácikat. Tárgyalásokat kezdett Gregor Strasserral, aki a párt tekintélyes vezetője volt, de Hitlerrel ellenkező, szocialista nézeteket vallott. Hitler, Strasser tárgyalásait árulásnak minősítette, és megfosztotta minden pártbeli tisztségétől. A párt megosztás tehát sikertelenül végződött. Schleicher még rövid ideig próbálta stabilizálni kormányát, de nem sikerült. A kudarc után szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, de ő ezt elutasította, ezért Schleicher lemondott.
III. A nácik uralma Németországban:
a. Hindenburg 1933. január 30-án kinevezte kancellárrá Adolf Hitlert, aki koalíciós kormánya élén kezdte meg kancellárságát. Hatalomra jutását követően szinte rögtön új választásokat írt ki, 1933. március 5-re. Célja, hogy a parlamentben megszerezze a 2/3-os többséget. A szavazás előtt február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat vádolták, s erre hivatkozva a választásokon szerzett 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. A 43,9%-os többséget szerző nácik az újonnan megválasztott parlament elé beterjesztették a felhatalmazási törvényjavaslatot, ami biztosította Hitlernek a rendeleti kormányzást. Ezt a képviselők a szociáldemokraták kivételével megszavazták. Megnyílt az út a totális diktatúra felé.
b. Hitler betiltotta a szociáldemokrata-, majd a polgári pártokat is, és 1933 nyarára egypártrendszert alakított ki. 1933. novemberére újabb szavazást írt ki, melyen már csak a nácik indulhattak, így a szavazatok 92,2%-át szerezték meg. Ezzel megvalósult a náci diktatúra.
C. Hosszú kések éjszakája. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Hitler a párton belüli ellentétek felszámolására koncentrált. A legfőbb problémát Strasser és a Röhm vezette SA jelentette, akik egyre jobban követelték a második forradalom megvalósítását. Röhm ezen kívül az SA-t a hadsereg helyébe akart állítani, ami Hitler legfőbb támaszának számított akkor. A két náci erő között meglehetősen feszültté vált a viszony. Ilyen előzmények után került sor a „hosszú kések éjszakájára”, 1934. június 29-30-án. Ezen az éjszakán Hitler parancsára meggyilkolták az SA vezetőit, köztük Ernst Röhmöt is, valamint Strassert és Schleichert is. Az akciót az újonnan létrehozott náci elitalakulat, a Himler vezette SS (Schutzsaffek = védcsapad) valamint a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos állami rendőrség) hajtotta végre. Ezzel az SS átvett az SA feladatát, amit a közvélemény örömmel fogadott, hiszen az elhatalmasodott SA egy új forradalommal fenyegetett.
1934 augusztusában meghalt Hindenburg elnök, s ekkor Hitler megszüntette a birodalmi elnöki címet, és mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői hatalmat.
D. Az egypólusú hatalom kiépítése:
- Németországban ezt követően az erőszakszervek hatalmas teret nyertek. Ilyen volt például az Abwehr, ami a hadseregen belüli biztonsági egysége volt, az SS, vagyis az új rohamosztag (fekete ingesek) az SD: a frakciókat és szervezeteket ellenőrző szolgálat, valamint a Gestapo, az állami titkosrendőrség. Ezek a szervek törvénytelenségek sorát bizonyították rá koholt vádak alapján a rendszer politikai és ideológiai ellenfeleire. Megkezdődött a fasiszta terror. Ekkor hozták létre az első munkatábort, Dachau-ban.
E. Megszületnek a zsidótörvények, melyek kitiltották a zsidókat a bizalmi állásokból és boltjaikat meg kellett jelölniük. 1938. november 8-ról 9-re virradó éjszaka volt a „kristályéjszaka” („Kristal nacht). Ezen az éjjelen SS alakultatok zsinagógákat és zsidó boltokat vertek szét és gyújtottak fel. A zsidókkal szembeni kegyetlenségek következtében megindult az emigrációs hullám. A kultúra és a tudomány olyan kiemelkedő alakjai menekültek Svájcba és az USA-ba, mint például Albert Einstein, Bertold Brecht és Dietrich.
F. Gazdasági jellemzők:
- Németország célja az önellátás biztosítása volt. A termelést állami felügyelet alá vonták, és 4 éves tervekben szabták meg a teendőket. Bevezették a tervutasításos rendszert, melynek a Neuer Plan nevet adták. Ennek vezetője Herman Grönig lett. A mezőgazdaságot bár fejlesztették, a német adottságok miatt továbbra is importra szorult.
- Az ipar vált a legfőbb gazdasági ággá. A vállalatok működését államilag felügyelték, kiküszöbölték a versenyt, megtiltották a profitkivitelt. A legfőbb cél a munkanélküliség leküzdése volt, melynek megoldására hatalmas közmunkákat szerveztek (autópályák építése, vasútfejlesztés, stb.), valamint a munkásokat a nehéziparban és a gépgyártásban alkalmazták, amit ebben az időben a hadiiparral együtt felfuttattak. Mindennek köszönhetően Németországban gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség. Ez azonban új veszéllyel fenyegetett, mégpedig a szakszervezeti szervezkedéssel. A nácik azonban betiltották a szakszervezeteket, és helyettük megszervezték a német munkafrontot, melybe bekényszerítették a munkaadókat is.
A németek állami irányítás alá vonták az élet szinte minden területét, többek között a kultúrát is.
IV. Külpolitika:
A. Külpolitikájuk elsődleges célja a Versaillesi béke revíziója volt. 1933-ban Németország kilépett a Népszövetségből. 1935-ben megtartják a Saar-vidéki népszavazást, melyen a lakosság a Németországhoz való csatlakozást választotta. 1935. március 16-án bevezette az általános hadkötelezettséget Németországban, és megszervezte a német légierőt, a Luftwaffe-t. Ugyanebben az évben a németek flottaegyezményt kötöttek Angliával, melynek értelmében a német hadiflotta az angol 1/3-a lehetett. 1936-ban Hitler felszámolta a locarnoi szerződéseket, majd remilitarizálta a Rajna-vidéket. Ez ellen a nyugati demokráciák tiltakoztak, de beavatkozásra nem került sor.